Legfrisebb hírek
Szakmai tréning
A Református Pedagógiai Intézet szakmaspecifikus műhelye ...
Szülői értekezlet
2011. szeptember 13 - án 15 órától szülői értekezletet tartunk az internátus dísztermében...
Internátusi szobák elfoglalása
A tanulók 2011.augusztus 31-én délután 15 órától foglalhatják el helyüket az internátusban.....
Internátusi beiratkozás
Az internátusi beiratkozás időpontja a 2011/12-es tanévre: 2011.június 29....
Cserediák-program
Cserediák-programunk keretében az idei tanévben a határon túlra is eljutottunk és a nagyenyediekkel cseréltünk helyet. Az élmények több diákot is írásra ihlettek.
6000 Kecskemét, Hornyik János körút 4.
E-mail: refint@reformatus-koll.sulinet.hu
Tel.: 76 / 501-810
Fax: 76 / 501-813
HÍREK, INFORMÁCIÓK
Gólyák lettünk!
Gólyák lettünk!
Az elsősök megérkeztek. Nagyon vártuk már ezt a változást. Új emberek, új közösség, új elvárások.
A 2011. év, számunkra felejthetetlen marad. Szerintem ezt bárki nevében mondhatom, akár kilencedikes, akár a hetedik évfolyam tanulója. Hogy miért? Egyszerű a válasz.
Gólyának lenni eleinte nem éppen a legjobb, de egy idő után hálásak voltunk mindenért, amit a „Nagyok” tettek értünk.
Az első hetekben azt éreztük, itt minden idegen. Majd elkezdődött az avatásba beletartozó csínyek véghezvitele. Volt, amikor az állóképességünket tették próbára, de a kreativitásunk és fantáziánk sem maradt rejtve. A megpróbáltatások olykor nehezek voltak, de épp ez miatt éreztük úgy, hogy befogadtak minket ebbe a közösségbe, és minél többet vagyunk itt, annál erősebb kötelék van a „kollégiumi családtagok” közt. Néha ugyan még érezzük, hogy gólyák vagyunk, de a végzősökhöz mindig fordulhatunk, ha valami nincs rendben, vagy tapasztalat híján még nem tudunk dolgokat.
Kicsit nehezebb akadályt jelentett a tanulás terén tapasztalt hiányaink pótlása. Kétség nélkül mondhatom, hogy ez az iskola nehéz, de csak így visszük majd valamire, ahogy ez a mondat a címerben is meg van fogalmazva: „Teher alatt nő a pálma.”
Miután, mint gólyák, teljesítettük a végzősök kéréseit, a gólyabálon megmutathattuk, mennyire szoktunk össze, mint osztályközösség a gólyatáborban és az eltelt iskolaidő alatt.
Mindenki egy rövid kis műsorral készült, a témák néhol hasonlítottak a tavalyi, tavaly előtti gólyák ötleteihez, de új szituációk is helyet kaptak a műsorokban. Egész este vidám, jó hangulat uralkodott. Most már ránk is úgy tekintenek, mint közéjük tartozó gimnazisták.
Remélem, sikeresen fogjuk zárni a félévet, és ez a kollégium, gimnázium örökre a szívünkben hagyja az emlékét az összes tanárral, nevelővel és persze diákkal együtt.
Mindenkit, aki ide készül, bátorítani szeretnék, hiszen én úgy érzem, soha se fogom megbánni azt a döntésemet, hogy a kecskeméti refibe jelentkeztem.
A gólyák nevében: Szilvási Evelin 9.c
Kattints a képre a galériához!
Szakmai tréning
A Református Pedagógiai Intézet szakmaspecifikus műhelye internátusi nevelők számára a Kecskeméti Református Internátusban
2011. szeptember 23-24-én internátusunk egy szakmai tréning helyszíne volt. A tréning témája: Rendszertelen családi háttérből érkező gyerekek nevelése, kezelése az internátusban. A műhely vezetője dr. Hézser Gábor és Krasznay Mónika aktuális esetbeszámolók, tapasztalatok alapján nyújtottak hasznos ismereteket a nevelőtanárok, pedagógusok munkájához.
Internátusi szobák elfoglalása
Kedves Szülő!
2011. szeptember 13 - án 15 órától szülői értekezletet tartunk az internátus dísztermében, amelyre Önt is szeretettel hívjuk és várjuk!.
Az internátus nevelőtestülete
Internátusi beiratkozás!
Tisztelt Szülők!
Az internátusi beiratkozás időpontja a 2011/12-es tanévre: 2011.június 29.
8.00-10.00 között, a gimnázium épületében.
Az internátus nevelőtestülete
Az internátus bemutatkozó videója:
http://www.youtube.com/watch?v=V-8WYPdAulA
Beiratkozási lap:
Tájékoztató a felvett diákoknak:
Internátusi ballagás
Az idei évben április 27-én búcsúztunk tizenkettedikes tanulóinktól. Az alkalom meghitt, ugyanakkor ünnepélyes légkörben zajlott. Varga Nándor elnöklelkész a következő igével bátorította és indította útra a végzős diákjainkat.
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak,
Melyik úton kell járnod.
Tanácsot adok, rajtad lesz szemem.”
(Zsolt.: 32:8)
Ballagási videóklip (23Mb Wmv)
A végzősök nevében Fejszés Andrea 12.b osztályos tanuló búcsúzott:
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm vendégeinket, iskolánk igazgatóságát, tanárait, a kedves szülőket, különös tisztelettel internátusunk nevelőtestületét és nem utolsó sorban a diáktársaimat a Kecskeméti Református Gimnázium Internátusának ballagási ünnepélyén. Szép, de nehéz feladat, hogy a 12. évfolyam nevében búcsúzzam a kollégiumtól, s ehhez segítségül Antall József szavait hívom: „… ne azt kérdezze senki: mit várhat Magyarországtól, hanem arra gondoljon, hogy mit tehet Magyarországért.”
Születésünkkor, 1992-ben, ill.’93-ban Antall töltötte be a miniszterelnöki pozíciót, s mára már a történelemórák tananyagát képezi a munkássága. Hasonlóan lassan mi magunk is az internátus történelmének részévé válunk, és ma azért gyűltünk össze, hogy visszatekintsünk a 6 vagy 4 évre, amely alatt lehetőséget kaptunk a történetírásra. A felvételiztető tanárok választása ránk esett, mi pedig izgatottan foglaltuk el új helyünket a nagy kaland szereplői között. Az én saját történelmem is itt kezdődik, s hozzám hasonlóan mindenki más is megírhatná a saját meséjét.
Életemben háromszor láttam eddig sírni az anyukámat. Először a régi iskolámból való búcsúzáskor, majd amikor elvittek a gólyatáborba, utoljára pedig az első estén, amikor itt kellett hagynia az internátusban. Akkor este, hátam mögött a tanévnyitó istentisztelet és a fogadalomtétel emelkedett pillanataival, csak feküdtem az ágyban, a plafonra meredtem, és azt éreztem, hogy egy álomból ébredek, és nem tudom, hogyan juthatok vissza a helyemre, haza. Minden idegen volt: a felső ágy, amiről azóta már le sem mondok, az utcáról beszűrődött a fény, és körülöttem 3 ismeretlen lány feküdt. Azt éreztem, hogy nem fogom kibírni. Évekkel később hálával töltött el, amikor megtudtam, hogy a lelkészem ezekben a nehéz pillanatokban is imádkozott értem. Mindezt tetézték az első benyomások: a szomszéd ágyon a zárkózott, szokatlanul hosszú hajú lány, aki egy halom harisnya között válogat az anyukájával; két, állandóan vigyorgó osztálytárs, akik valamilyen megjegyezhetetlen, Majosháza nevű helyről, egy külön bolygóról jöttek; egy rikító narancssárga pulcsis lány, aki mindig nagyon közvetlen, és akinek annyira tetszik a kardigánja. Az első szilencium és a helyem rögtön az ajtó és a nevelő mellett… nemsokára ennek is sikerült meglátnom az előnyét. Egészében véve félelmetes volt az indulás, különösen, hogy a 10 éves húgom jobban kiismerte magát a kollégium és az iskola közti hatalmas úton, mint én, és bevallom őszintén, ha messzebbre megyek, azóta is csak térképpel indulok útnak Kecskeméten, mert nem akarok még egyszer eltévedni a Széchenyivárosban.
Persze lassan mindannyian megszoktuk a helyünket, és a következő évben már szívesen jöttünk beköltözni az internátusba, ahol a lépcsők augusztus végén mindig szélesebbnek tűnnek, de amint megpróbáljuk a többiekhez hasonlóan egyszerre felhordani az összes dobozunkat, rájövünk, hogy semmi nem változott. A szigorú, de szeretetteljes, óvó korlátok megmaradtak, hogy ne essünk le, de a magasba törhessünk: a 2. vagy 3. emeletre. Minden évben izgatottan vártuk, hogy megismerjük a gólyákat, különösen titeket, kedves évfolyamtársaink, akikkel úgy összeforrtunk 4 év alatt, mint az osztálytársainkkal, hogy a kívülálló meg sem tudná mondani, ki melyik osztályba jár.
De miért is hoztam elénk Antall József gondolatát: „… ne azt kérdezze senki: mit várhat Magyarországtól, hanem arra gondoljon, hogy mit tehet Magyarországért”? Mert mi eddig az internátustól főleg kaptunk. Természetesen akadtak konfliktusok is, de már csak nevetünk a 0 pontos szoba emlékén, vagy azon, amikor még júniusban is ballagási dalokra ébredtünk reggelenként. Az idő a múltat megszépíti, és mi a barátokra, szerelmekre, az élményekre fogunk emlékezni. A hétvégi bennmaradásokra, az adventi hangversenyekre, arra, hogy a Mikulás szkanderben verhetetlen, s hogy milyen jól esik még 18 évesen is csomagot kapni tőle, miután az ember megismerte a Mennyből az angyalt néhány szokatlan feldolgozásban. A cserediákprogramokra: amikor a fiúk megtanulták áram nélkül használni a villanyborotvát, a lányok, hogy Debrecenben bezárás jár a nem szabályos egyenruháért, és Tivadarfalva lelkisége mindannyiunkban nyomot hagyott. De nem fogjuk elfelejteni a diákönkormányzati programokat sem, az arborétumban eltöltött délutánokat, a csoportkarácsonyokat Éva néni süteményeivel, az esti kondizást. Az internátusi és iskolai dolgozók sokszor láthatatlan, ám annál fontosabb munkáját, amellyel a számunkra olyan félelmetesnek tűnő helyet második otthonná tették; a bizalmat, a támogatást, mert nem azt látták bennünk, akik vagyunk, hanem akik lehetünk.
Mit adhatunk cserébe szűkebb pátriánknak? Azt, hogy kamatoztatjuk a belénk fektetett energiát, és beteljesítjük az álmainkat. Hogy jó emberré válunk, olyanná, amilyenné itt próbáltak nevelni. Nem utolsó sorban pedig azt, hogy emlékezünk az itt eltöltött évekre. Mert az igazán fontos dolgokat soha nem felejtjük el. Például azt, hogy a töri füzetemet 2010. január 13. szerda óta bitorolja Péczka László.
Fejszés Andrea 12.b
Cserediák-program
Rádió riport a nagyenyedi diákokkal
Refis diákok Nagyenyeden
Kis csapatunk (Apró Bernadett-11.d., Parrag Annamária-11.d., Erdős Henrietta-11.a., Petri Péter-9.b., Miskei Sándor Máté-9.a. osztályos tanulók és kísérőtanárunk Vass Ernő tanár úr) április 02-án reggel 6 órakor izgatottan indult az internátus előtti parkolóból.
A hosszú utat megszakítottuk a Medve-barlang megtekintésével, ahol gyönyörű cseppköveket és medvecsontokat láthattunk. Nagyenyedhez közeledve a torockói Székelykő szépsége nyűgözött le minket. De nemcsak a táj ejtett minket ámulatba, hanem az időjárás érdekes játéka, megtapasztalhattuk a 4 évszak minden sajátosságát.
Megérkezésünkkor finom vacsora várt minket és az ottaniak érdeklődő tekintete. Másnap reggel részt vettünk a 10 órakor kezdődő istentiszteleten, és útnak indítottuk a nagyenyedi diákokat.
A délutánt a várossal, az emberekkel és a „magyar nyelvvel” való ismerkedéssel töltöttük. Érdekes volt, hogy sokszor nem értettük egymás beszédét, pedig egy nyelvet beszélünk. Ennek oka abban rejlik, hogy sok diák csángó, illetve székelyföldről származik. Van olyan, akinek a gimnáziumtól 300 km-re van az otthona. Itt egyszerre tanulnak magyarul helyesen írni, olvasni és románul beszélni, ami nélkül nem tudnának boldogulni. Ezenkívül pedagógiával és turizmussal kapcsolatos képesítést is szerezhetnek.
Mindannyian kíváncsian vártuk, hogy mit hoz számunkra a hétfő délelőtt, hogy fog fogadni minket az ottani osztályunk. Nem kellett csalódnunk, barátságosak és segítőkészek voltak, és elmesélték nekünk, hogy milyen egy átlagos tanítási nap náluk. A lelkészük előre kijelöli azokat az igeszakaszokat és imádságokat, amiket a tanulók minden nap az első óra előtt felolvasnak és esetleg értelmeznek. Ezenkívül minden osztályban van egy Biblia, ami a diákok rendelkezésére áll. Tanítás után bemutatkozó előadást tartottunk, amely szerencsére jól sikerült.
Ezután Kónya Mária aligazgatónő mesélt nekünk a gimnázium és a templom történetéről, legendáiról. Kedden szintén részvettünk pár órán, amelyek után egy beszámolót hallgathattunk meg az iskolával kapcsolatos személyekről, dokumentumokról és könyvekről. Többek között azt is megtudhattuk, hogy az itteni legrégebbi könyv 1474-ből származik, hogy megtalálható itt az 1848-as Nemzeti dal egyik nyomtatványa, és abban épületben voltunk, ahol egykor például Áprily Lajos, Deák Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós és Apáczai Csere János tanult vagy tanított.
Ezt követően az iskola Természettudományi Múzeumába mentünk, ahol ásványokat, kőzeteket, kövületeket és fejlődéstörténetnek megfelelő sorrendben kiállított élőlényeket tekinthettünk meg.
Szerdai program a tordai hasadék és a sóbánya volt. Útközben kitérőt tettünk Marosújvárra, ahol megnéztük a beomlott sóbányát, ami elnyelt egy áruházat. Ezen a napon megtapasztalhattuk, hogy mire képes a természet, hogy milyen gyönyörű dolgokat képes létrehozni, és ha úgy tartja kedve, akkor házakat tüntet el, hatalmas károkat okoz. Döbbenetes volt!
Csütörtökön Gyulafehérváron voltunk. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, de mi vidáman vágtunk neki az útnak. Először egy román székesegyházat nézhettünk meg, majd felsétáltunk a várba, ahol az őrök korhű ruhákat viseltek, és készségesen álltak mellénk egy-két fotó erejéig. A nap maradék részét diákokkal töltöttük, ezzel gyorsan eltelt a délután, talán egy kicsit túl gyorsan.
Sajnos, elérkezett a hazaindulásunk napja. Délelőtt bementünk az osztályokba tanórákra. Itt pótoltuk be azokat a beszélgetéseket, amik eddig kimaradtak, nem igazán tudtunk figyelni, de ezt a tanárok elnézték nekünk. Ebéd után 2 óra körül indultunk el Nagyenyedről. Kitérőt tettünk Kolozsvárra, ahol házi készítésű süti és mics várt minket nagy megelégedésünkre. Nagyon finom volt! Ezután elmentünk Kolozsvár főterére, ahol megnéztük Mátyás király szobrát és készítettünk pár fényképet.
A hazaút nagyon hosszú és fárasztó volt. Álmosak voltunk, de nem tudtunk aludni, mert még mindig az élmények hatása alatt voltunk. A határ után a hegyeket és dombokat kereste szemünk. Újszerűnek tűnt a síkság látványa. Este 9 óra körül érkeztünk meg Kecskemétre.
Csodálatos volt ez a hét, egy életre szóló élmény! Nemcsak a pihenés jótékony hatását érezzük, hanem hogy lelkileg is megerősített minket ez az út. Olyan hívő emberekkel találkoztunk, akiknél a hit és a magyarságtudat szorosan összekapcsolódik, összefonódik, nem létezik az egyik a másik nélkül. Ez náluk természetes, és jó lenne, ha mindenhol így lenne. Rendkívüli volt! Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik ezt lehetővé és élvezhetővé tették számunkra, és Vass Ernő tanár úrnak, aki szüleink helyett édesapánk volt ezen az úton. Sosem fogjuk elfelejteni Nagyenyedet, Kónya Mária aligazgatónőt, a tájat, a sok nevetést, a lelki békét és az enyedi diákokat.
Erdős Henrietta 11.a
Nagyenyedi beszámoló
(2011. április 2-8)
Az itt töltött éveim alatt ez volt a harmadik csereprogram, amiben részt vehettem, de sajnos egyben az utolsó is. A Református Gimnázium második külföldi csereprogramja különleges volt, hiszen kereken hét napon keresztül tartott.
Április 2.-án hajnalban indultunk el Nagyenyedre; Vass Ernő tanár úr és hat diák: Apró Bernadett, Parrag Annamária, Erdős Henrietta, Miskei Sándor, Petri Péter és Én, Fodor Anett. Már indulásunk napján elkezdődött a gyönyörű látványosságok sorozata: elsőként a Medve-barlangban lévő cseppkövek, majd a Székelykő, Torockó, Nagyenyed részletes bemutatása Vass Ernő tanár úr vezetésével, majd a nagy múltú Bethlen Gábor Kollégium egyedülálló múzeumai.
Ezután következett a katasztrófa turizmus Marosújváron, a tordai sóbánya és a Tordai-hasadék, Gyulafehérváron a vár és a város megtekintése, hazafelé pedig Kolozsvár főtere és az újonnan felavatott Mátyás –szobor.
A táj önmagában lenyűgöző volt és mindezt fokozta még a finom ételek és italok áradata. Az ott élő diákok és tanárok kedves fogadtatását és persze az ott megszerzett tudásunkat is meg kell említenem. A helybéli emberek nagy tudással rendelkeznek történelmükről, így az ott töltött időm felért egy heti történelem órával. Na és persze az ott szerzett román nyelvi tudásunkat is próbáljuk nem elfelejteni. Szerencsénkre Vass Ernő tanár úr kísért el minket, aki öregdiákja az enyedi gimnáziumnak, így érdekes és vicces történeteivel és emlékképeivel sokszor szórakoztatott minket. Valamint kiválóan ismerte, hogy a helyi különlegességeket honnan lehet jó áron, de minőségit beszerezni. Ráadásul még meglepetést is készített nekünk: Kolozsváron isteni finom szenen sült micset ehettünk. Finomságoktól megpakolva, fáradtan de élményekkel gazdagodva érkeztünk meg Kecskemétre április 8.-án késő este.
Mindig is tudtam, hogy megéri elmenni az ilyen cserediák programokra, hiszen a kollégiumi éveimet nagyban meghatározta az ezekre való várakozás és az utánuk maradt szép emlékek. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy menjen el és használja ki az ilyen lehetőségeket.
Végül pedig szeretnék köszönetet mondani a segítőkész tantestületnek és a program létrehozóinak és támogatóinak.
Fodor Anett 12.d
Fogadó délután
Kedves Szülő!
2011. április 12 - én15 órától fogadó délutánt tartunk az internátusban, amelyre Önt is szeretettel hívjuk és várjuk!
Kecskemét, 2011. április 7.
Az internátus nevelőtestülete
Farsang - 2011
FARSANGI VACSORA
A farsang időszakában szokványosnak tűnő cím egy kevésbé mindennapi eseményt rejt maga mögött, hiszen az internátus farsangi vacsorája egy különlegesen eltöltött estét jelentett a diákság, nevelők és a bibliakör-vezetők számára egyaránt.
Az est során minden a diákok keze munkájához kötődött. Ők készítették elő az ünnepi asztalokat és magát a vacsorát is, ami nem kevesebb, mint tíz különböző fogásból állt, beleértve a desszerteket is.
A nagy eseményre két napig sütöttünk - főztünk, míg végül minden az ízlésesen megterített asztalokra került.
Az estét természetesen egy kis versengés is jellemezte, hiszen a tíztagú zsűrink a következő kategóriákban díjazott: legmunkásabb, legízletesebb, legimpozánsabb, legpikánsabb és a legérdekesebb fogás.
A vacsoránk ünnepélyességét növelte a Csörömpölők zenekar muzsikája, akik az asztalközösség után egy fergeteges táncházra invitáltak minden résztvevőt.
Jó hangulatú estét tudhatunk magunk mögött, amit jövőre szívesen megismétlünk!
Az internátus nevelőtestülete
Szülői értekezlet!
Kedves Szülők!
2011. február 8 - án 15 órától szülői értekezletet tartunk az internátus dísztermében. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!
Kecskemét, 2011. február 2.
Az internátus nevelőtestülete
Újév köszöntő - 2011
„Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.”
(Arany János)
Intézményünk dolgozói az Ige fényénél és terített asztal közösségében köszöntötték egymást az újesztendő alkalmából. A kellemes hangulatú délután egyben lehetőséget biztosított arra, hogy megismerkedjünk gyülekezetünk új lelkipásztorával, nagytiszteletű Kuti Józseffel.
Pro Educatione - Szakmai díj
A Bács-Kiskun Megye Közoktatásért Közalapítvány által alapított Pro Educatione díjat nagy örömünkre intézményünk nevelőtanára, Vass Ernő nyerte el.
A megyei elismerés alapjául szolgált, hogy Vass Ernő internátusi munkáját pontosság, megbízhatóság, segítőkészség jellemzi. Személyisége tiszteletet parancsoló, a jövő generáció nevelését felelősségteljes szeretettel, hűségesen végző munkatársunk.
Az elismeréshez ezúton is gratulálunk!
Advent - 2010
Ez télelő - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba…”
(Reményik Sándor)
Az idei advent során is kerestük az elcsendesedés, ünnepre készülés pillanatait. Nem volt könnyű feladat, mégis egy-egy jelképes kis fény meggyulladt a szívünkben, amikor a lázas készülődés közben leültünk kézműveskedni, mézeskalácsot sütni, beszélgetni.
Az adventi hangversenyünkön Kuti József nagytiszteletű úr igeszolgálata bátorított minket arra, hogy merjünk Isten terveire, munkájára hagyatkozni, még ha időnkét úgy tapasztaljuk, hogy eltér saját elképzelésünktől.
Fiataljaink szolgálata felemelő percekkel ajándékozott meg minket és figyelmünket a szeretet „forrására” irányította.
Az ifisek mézeskaláccsal és igés lapokkal kedveskedtek vendégeink, nevelőink és diákjaink felé.
Mikulás - 2010
MIKULÁS-EST
December 6-án internátusunk dísztermében egy kellemes hangulatú estét tölthettünk együtt. Az idén a Mikulás talicskával érkezett két krampusz segítségével. A pocakos, őszes öregúr szerepét Répási Máté (12. d) töltötte be. Jó Mikulás révén, természetesen senkinek nem hozott virgácsot.
Ez évben játékos vetélkedő keretében öt csoportot létrehozva, különböző feladatokat kaptunk. Különös tetszésnek örvendett pl. a szaloncukorevő-verseny, az éneklés és versírás a Mikulásnak.
A feladatokat Vargáné Lengyel Adrien tanárnő, Laczay András tanár úr és persze a Mikulás pontozta. Az est sok vidámsággal és kacagással telt.
Köszönjük dr. Kodácsy Jánosné, Zsuzsa néninek, hogy támogatta a Mikulás-est létrejöttét.
Szlama Kata (12. c)
DÖK elnök
Beszámoló a pécsi cserediák-programról
Kis csapatunk 2010. október 25-én du. 2-kor indult útnak Pécsre az ottani református gimnáziumba. 8 vállalkozó szellemű diák: Böttger Eszter, Schüszler Szabina, Tóth Mirjám a 11.d osztályból, Csajkó Mariann és Szőnyi Réka a 11. c-ből, Farkas Gábor a 10. c-ből, Ambruska Csaba és Tóth Rebeka a 10.d-ből lehetőséget kapott arra, hogy egy héten keresztül a Pécsi Református Gimnázium és internátus növendéke legyen.
A hosszú út fáradalmai után fél 5-kor léptünk be az internátus kapuján, ahol már szeretettel vártak minket. Megismerkedtünk Sümegi Péterné Kinga nénivel, az igazgatónővel, a nevelőkkel és néhány diáktársunkkal, akik segítettek felvinni csomagjainkat és elhelyezkedni a szobákban.
Szobatársaink barátságosan üdvözöltek minket és beavattak az internátus rejtelmeibe, amiben azért voltak eltérések a megszokottól. Ilyen volt például az, hogy hat óráig lehetett kimenőt kérni, és a szilenciumok elrendezése is más volt.
Kellemes meglepetésünkre csak háromnegyed hétkor ébresztettek fel másnap reggel minket, ezért energikusan indultunk neki az első napnak. A reggeli hét órakor volt és nem értettük, hogyan lehetséges negyed óra alatt elkészülni, aztán rájöttünk, hogy ők pizsamában járnak le reggelizni. Háromnegyed nyolcig rendbe szedtük magunkat, majd ekkor átsétáltunk az iskolába, ami két percre volt szálláshelyünktől. Miután útbaigazítottak bennünket, hogy melyik osztályba kerülünk, nagy lelkesedéssel próbáltunk odatalálni. Ezután jött a hét talán legizgalmasabb része: megismerkedtünk új osztálytársainkkal, akik nagy érdeklődéssel tekintettek ránk. A nap során a tanárokkal is kapcsolatba kerültünk.
Természetesen megnéztük a város nevezetességeit, köztük a Munkácsy-trilógiát. Amint sétáltunk a városban, egy lakatfalra lettünk figyelmesek, ahol a lakatokat szerelmesek csatolják a kerítésre szerelmük jelképeként.
A héten többször beutaztunk a városba, mivel a kollégium eléggé a város szélén volt. Hatalmas élményt jelentett számunkra a csütörtök délutánra szervezett bowlingozás, ahol szinte csak a bábuk maradtak épen. Esténként csocsózással és biliárdozással szórakoztattuk magunkat. Sokszor csatlakoztak hozzánk a helyiek is.
Részt vettünk az újak befogadó istentiszteletén is, mert náluk ezt a reformációhoz kötik. Pénteken gyorsan teltek az órák, az idő elszállt, nekünk jönnünk kellett. Ebéd után indultunk haza.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, tetszett az ott tapasztalt családias légkör, a tanárok és a diákok viszonya, a gimnázium nagy udvara és örülünk, hogy megismerhettük a pécsi református diákok életét.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Kodácsy Jánosné Zsuzsa néninek, Szenes Mártonné igazgatónőnek és Pál Ferenc tanár úrnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a programot.
Tóth Mirjám 11.d és Tóth Rebeka 10.d
A kecskeméti refisek „rokonlátogatásai”
A Kárpát-medence reformátussága, mint egy „nagy család” van jelen hazánkban és a környező országokban. Ahogyan egy családban lenni szokott, a rokoni szálak lehetnek erősebbek és lazábbak attól függően, mennyit áldozunk egy ilyen kapcsolatra. A Kecskeméti Református Gimnázium és Internátus három évvel ezelőtt elhatározta, hogy tervszerűen építi az oktatási intézményeken keresztül a „rokoni szálakat”.
Fontosnak érezzük, hogy diákjaink ne csak egy-egy verseny vagy ünnepi esemény keretében találkozzanak, hanem megismerhessék egymás hétköznapjait is. A keresztyén értékektől elidegenedett országunkban református intézményeink tanulói sokszor úgy érzik, hogy ők egy régen idejétmúlt ügy résztvevői. Kevés impulzus ösztönzi őket arra, hogy ennek az „ügynek” akár még képviselőjévé is váljanak. Természetesen mindig akad egy olyan mag, akik fiatal koruk ellenére elnyerték a hit ajándékát és középiskolás éveik tudatos megélésével, segítséget nyújthatnak ingadozó társaik keresztyén identitásának épülésében. Erre törekszenek az intézmények és a háttérbázist nyújtó gyülekezetek is, de mint tudjuk a fiatalok életéneknek ebben a periódusában erősebb a kortársak véleménye, példája.
Cserediák-programunk többek között tágabb teret és lehetőséget biztosít az egymás hite által való gazdagodásra. Ugyanakkor – az eddigi tapasztalatok alapján – fiataljaink rádöbbennek azokra a helyi értékekre, amelyek körül veszik őket, de sokszor csak ilyen módon nyílik fel szemük ezek meglátására.
Programunk során a Kecskeméti Református Gimnázium és Internátus tanulói eljuthattak a miskolci Lévay József Református Gimnáziumba, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába, a Pápai Református Kollégium Gimnáziumába, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumába és egy ízben Kárpátaljára, a Tivadarfalvi Református Líceumba. Legfrissebb élményünk a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumához és Internátusához fűződik, ahol diákjaink számára leginkább a családias légkör volt vonzó.
A program mindig egy hétig tart. Leginkább az internátusban lakó diákok cserélnek helyet és a hét során „egymás bőrébe bújva” sok-sok tapasztalatot, élményt és barátot szereznek, miközben részt vesznek a gimnázium és internátus munkarendjében, megismerik a várost és ott élő társaikat. Fontos része a hétnek, amikor alkalmat biztosítunk mindkét intézményben arra, hogy a tanulók bemutassák saját iskolájukat, mindennapjaikat és önmagukat.
Az idei tanévben még Nagyenyedi Református Kollégiumba tervezünk egy hetet, ezzel is erősítve a határon túli kapcsolatainkat.
Ez a program csak olyan módon jöhetett létre, hogy az említett iskolák a messzemenőkig partnerek voltak fogadásunkra, amelyet ezúton is köszönünk.
A jövőre nézve szeretnénk tanévenként egy országon belüli és egy határon túli hetet szervezni, erősítve diákjainkban a református hitünk értékeit és a „nagy családhoz” való tartozás örömét.
Pálné Lencsés Szilvia
Nyílt nap
Szeretettel tájékoztatjuk Önöket, hogy internátusunkban november 15-16-17-én nyílt napokat tartunk, melyre várjuk az intézményünk iránt érdeklődőket.
a nevelőtestület
Fogadó órák
November 23-án 15.00 órától fogadó órák keretében találkozhatnak gyermekük nevelőivel. Szeretettel várjuk Önöket!
a nevelőtestület
Gólyaavatás 2010
Megjöttek a gólyák az internátusba
Az idei tanévben is szaporodtunk néhány hetedikes és kicsit több kilencedikes gólyával. Mint minden évben, most is a végzős diákokat hozta lázba leginkább az újak befogadásának emlékezetessé tétele.
Elsőként egy ismerkedési estet szerveztünk, ahol mindenki igyekezett memorizálni az új arcokhoz tartozó neveket. A gólyák kicsit rémülten kerestek egy-egy ismerős pillantást, amibe belekapaszkodhattak, de nem volt egyszerű dolguk.
Az első megpróbáltatás sikeres túlélése után elérkezett a Gólyaavató est, ami izgalmasabbnak ígérkezett, ezt abból is sejteni lehetett, hogy a végzősök ragaszkodtak a zártkörű rendezvényhez
Na, de valljanak erről a gólyák!
„Az egyik este, a szilenciumot követő vacsora után a végzősök a díszterembe rendeltek minket, gólyákat. Miután mindenki megérkezett izgatottan, egymás szavába vágva kiosztották feladatainkat. Koronát és jogart kellett saját kezűleg készítenünk a lányok részére, a fiúkat pedig sütivel elhalmoznunk. Miniszoknya és szemeteszsák beszerezése volt még a titokzatos feladat ( a miniszoknya a fiúknak kicsit problémás volt, de megoldották). Ha találkoztunk a folyosón, „Tiszteletem”-mel kellett köszönnünk a végzősöknek.
Két hét elteltével eljött a várva-várt Gólyaavató est, ami nagyon jó hangulatúra sikeredett, persze ezt az első pillanatban nem így gondoltuk. A díszterem ajtajában koronával és jogarral kezünkben vártuk az ítéletet. (Megjegyzem a fiúk igazán mulatságosan festettek szoknyában, de bevállalták, le a kalappal!) A végzősök egyenként, bekötött szemmel vezettek be minket, és ami ott történt azt nem áruljuk el, mert ígérhetjük mi is továbbvisszük ezt az ötletes próbatételt és nem kímélünk senkit sem! Egyet mondhatunk, ez volt az eddigi legviccesebb est. Aki kijött onnan csak nevetett és rohant zuhanyozni, mert ahogy kinéztünk az nem volt hétköznapi látvány. Mégis túléltük és örülünk, hogy nem maradtunk ki egy ilyen buliból és annak is örülünk, hogy ebbe a közösségbe tartozhatunk.
Köszönjük a végzősöknek a vidám perceket!
Mindannyian nagyon várjuk, mit hoz számunkra a jövő. Reméljük, hogy az előttünk álló út kalandos, élményekkel teli lesz!”
Gonda Viktória
9.d
A többi gólya egyetértésével és néhányuk közreműködésével
Első internátusi bibliaóra
Az első internátusi bibliaórán Dr. Kodácsy Jánosné ünnepélyes keretek között köszönetet mondott Szabó Gábor esperes úrnak köztünk végzett szolgálatáért, segítő munkájáért, bízva abban, hogy a jövőben is megtiszteli alkalmainkat.
2010.szeptember5.
Tanévnyitó 2010
Szülői értekezlet
Kedves Szülő!
2010.szeptember 14-én 15 órától szülői értekezletet tartunk az internátus dísztermében, amelyre Önt is szeretetel hívjuk és várjuk!
Kecskemét, 2010. szeptember 8.
Az internátus nevelőtestülete
Internátus szobáinak elfoglalása
A tanulók 2010.augusztus 31-én délután 15 órától foglalhatják el helyüket az internátusban.
Tanévnyitó istentisztelet 2010.augusztus 31-én 18 órakor lesz.
Kedden vacsorát nem tudunk biztosítani, első étkezés szerda reggel van.
Beiratkozás a 2010-2011-es tanévre
Beiratkozáshoz szükséges dokumentum letöltése:
Tájékoztató letöltése Word formátumban
Beiratkozási lap letöltés Word formátumban
Archívum