Túrmezei Erzsébet: Reggeltől estig

 Hadd kezdjem el imádsággal
Minden reggel napomat!
Hadd készüljek imádsággal
Arra, amit tartogat. 
Imádságban kérjek erőt,
Ha szolgálatodba vezetsz,
Imádkozva induljak
A testvérhez, akit szeretsz! 
Imádkozva kérjek jó szót,
Más sebére balzsamot,
Hadd győzzek le imádkozva
Kételyt, hajszát, haragot! 
És ha este imádkozva
Munkámat bevégezem,
Imádkozva érintse meg
Ruhád szegélyét kezem!

Tóth Endre: Valaki véd

Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem.

Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.

Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.

Ha üldöztek, jól elrejtett,
s jelezte a csapdát, vermet.

Mikor álltam bírák előtt,
ő adott szavamnak erőt.

Ha nehéz volt munkám, dolgom,
ő segített ezer módon,

s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat, szégyen érjen.

Valaki véd, szeret engem,
pedig talán nem érdemlem.

Túrmezei Erzsébet: Nem ejt hibát!

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, amely csak gyötrelmet ád...
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja túl mély nekem...
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át...
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet...
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.