3Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, 4és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. 5Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.  6Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. 7Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (II.Tim 1:3-7.)

Timóteus – akinek ez a levél szól – ugyanúgy kezdő, „új fiú”, mint a mi kisdiákjaink. Pál apostol, a tanító mégis feladatot bíz reá, gyülekezetek vezetését, igehirdetést, lelkek Istenhez vezetését. Talán Pál is azt gondolta, mint a mi atyáink, amikor a Kecskeméti Református Kollégiumnak jelmondatot választottak: „Teher alatt nő a pálma! – Crescit sub pondere palma!”
Mi az, amit e távoli fiatal embertől és a neki írt levélből mi is megérthetünk?

Az első dolog, amiről Pál apostol beszél, hogy minden hit mögött áll egy, vagy több ember. A felolvasott igében is olvasunk egy édesanyáról, egy nagymamáról, akik ott álltak az ifjú Timóteus mögött, még pontosabban Timóteus hite mögött.
Igaz ugyan, hogy a hit Isten ajándéka, de Isten ezt az ajándékát sokszor embereken, szülőkön és nagyszülőkön, hitoktatón és lelkipásztoron keresztül adja. A mai napon nagy szeretettel köszöntjük elsős diákjainkat, de nagy szeretettel és hálával gondolunk azokra, akiknek az élete, hite, imádsága benne van abban, hogy ez a száznyolc kisgyermek ma itt lehet Isten házában.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Timóteusnak ezek után már ne lenne feladata, hogy az édesanyák és nagymamák mindent megcsináltak helyettünk. Isten hitet adott Timóteusnak és felszerelte ajándékaival, amelyek a szolgálatvégzéshez szükségesek lehetnek. Timóteus feladata, hogy ezeket az ajándékokat most felgerjessze, hadrendbe állítsa. Igazi iskolai ige ez! Kihozni mindent magunkból, amivel – Isten kegyelméből – rendelkezünk! Lesz itt nektek nyolc évetek: bontsátok ki, használjátok ki mindazt, amit Istentől kaptatok, nehogy üresen és kihasználatlanul teljen el ez a sok, értékes esztendő!

Persze Pál nem ijesztgetni akarja Timóteust s én sem akarlak Titeket! Ezért azt mondom, amit Pál Timóteusnak: „nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Ebben az iskolában ne a félelem vezessen Titeket - félelem a dolgozattól, a tanártól vagy az igazgatótól -, hanem az erő, a szeretet és a józanság. Az Isten ereje, amely alkalmassá tesz bennünket a tanulásra és a tanításra. Az Isten szeretete, mely akkor is erős és megtart, ha valami majd nem sikerül, ha rossz jegy kerül a bizonyítványba. S az Isten bölcsessége és józansága, amely tudja, kiben mi lakozik, kitől mi várható és kinek merre vezet majd az útja.

Kedves első osztályos barátaim, Isten hozott Titeket a Kecskeméti Református Kollégiumban!
Vezessen titeket nyolc éven át az Isten ereje, az Isten szeretete és az Isten bölcsessége!

Kuti József lelkipásztor

Vissza a honlapra